Unottan kapcsolgattam a
csatornákat a televízióban, hiszen semmi nézhető nem volt benne. Habár inkább
már csak monoton váltogattam a különböző adásokat, hiszen előbb bámultam ki a
fejemből, mint élveztem a leadott műsorokat. Nem éppen egy tévé néző voltam, de
abban a pillanatban semmi máshoz nem volt kedvem, meg türelmem sem. Ideges
voltam, belül feszült, pedig nem akartam az lenni. El akartam felejteni a sok
hülyeségeit, azokat a ritkán hallható kedves szavait, az egész érzést, hogy én
kötődőm hozzá, miközben ilyenről szó sem volt. Nem tartoztam hozzá, csak mások
látták ezt így. Egy apró sikkantást hallottam meg a háttérből a szóbák felől,
amitől megint felment bennem a pumpa, de inkább csak összeszorítottam az
ajkaimat, és lehunyt szemekkel szusszantottam egy nagyot. Csakis azon tudtam
gondolkodni, hogy mégis miért kell nekem elviselnem ennek az idegesítő liba
jelenlétét, és miért kell nekem jópofát vágni mindenhez. És a legidegesítőbb
pont, hogy mégis miért nevetgélnek olyan jóízűen.
A kanapé egyik ülőhelye besüppedt
mellettem, ahogy Nathan leült mellém.
ꟷ Mi jót nézel? ꟷ Kérdezte
azonnal, miután megnézte az időt a telefonja képernyőjén.
ꟷ Valami főzős műsor ꟷ
Válaszoltam nemes egyszerűséggel, szinte alig fogtam fel a kérdését, hiszen
továbbra is inkább csak a fejemből bambultam ki.
Összeráncolt szemöldökkel nézett
rám, a képernyőre, amin éppen egy zenecsatorna futott, majd ismét vissza rám.
Újra egy hangosabb kacaj szaladt át a levegőn, aminek hatására csak idegesen
kikerekítettem a szemeimet, amik lassan szikrát is szórtak.
ꟷ De hiszen ez egy videoklip ꟷ
Szólalt meg kicsit zavarosan, de amint meglátta, hogy valami hatására idegesebb
lettem, mint amilyen előbb voltam, így elkezdte összerakni a kirakósdarabkákat.
ꟷ Ha látod, hogy mi van abban a tévében, akkor meg minek kérdezed? ꟷ Habozás nélkül ráförmedtem, ezek után pedig
ismét egy hangos kuncogás szökött ki az egyik szobából ꟷ Ez a picsa meg miért
nem képes elhallgatni?
Egy frusztrált apróbb sóhajjal
fordultam vissza a műsorkínálathoz, miközben Nathan csak gyanakodva figyelt
engem, hogy mikor robban ki egy vulkán a fejemből. Kinyílt annak a szobának az
ajtaja, ahonnan a nevetések szűrődtek ki, amiknek a gazdái már kuncogva
közelítették meg a nappalit, ahol mi is tartózkodtunk Nathannel.
ꟷ Mi jót néztek srácok? ꟷ
Kérdezte tőlünk Sam, miközben a mellette álló szőke csaj továbbra is bújt
hozzá. Nathan komótosan hátrafordult a gerlepárhoz, majd válaszolt Samnek.
ꟷ Valami főzős műsor ꟷ Sammy
összeráncolt szemöldökkel nézett a televízióra, amiben még mindig az előbbi
zenecsatorna volt.
ꟷ Oké…Mi kimegyünk a városba,
majd este fele jövünk ꟷ Ahogy ezt kimondta, a nagyszerelme már húzta is a
karjánál fogva ki az ajtón, amit egy nagy csapással zártak be.
ꟷ Ezek sem tudják normálisan
becsukni azt az ajtót ꟷ Lassan már csak rosszat láttam mindenben, amit Sam az
új kis csajával csinált. Untam mindkettőjük fejét, legszívesebben elkerültem
volna őket. Nathan eddig a percig csak csendesen figyelt engem, de végül muszáj
volt megszólalnia.
ꟷ Én érzem rosszul, vagy te most
tényleg féltékeny vagy? ꟷ Hallottam a hangján, ahogy kicsit félénken kérdezi
meg, hiszen bármikor robbanhatott a bomba, ami bennem ketyegett lassan már két
hónapja. Csak egy mérges tekintettel fordultam hozzá, amivel azt sugaltam, hogy
inkább jobb, ha nem kérdez tovább.
ꟷ Nem tudom, hogy mire is kéne
féltékenynek lennem ꟷ Összesen ennyi válaszra voltam hajlandó, és inkább
felkeltem, hogy kimenjek a konyhába, és hozzak magamnak valami rágcsálni valót.
ꟷ Arra, hogy Sam ezzel a csajjal
lóg, és téged pedig teljesen elfelejtett, miközben mindenki tudja, hogy nem
éppen csak barátok voltatok ꟷ Megtorpantam ettől a mondatától, és erősen türtőztetnem
kellett, hogy ne keljek ki magamból.
Ehelyett csak megfordultam a
tengelyem körül, hogy szembe kerülhessek Nathannel.
ꟷ Tudod, nincs mire féltékenynek
lennem, erre a csajra meg főleg nem. És tudod, a legnagyobb baj az Sammel, hogy
neki bőségesen elég egy lyuk, ahova becsúsztathatja a farkát, és ha ezt valaki
nem adja meg neki, azzal már nem is foglalkozik, és inkább megy oda, ahova
simán berakhatja. És teljesen mindegy neki, hogy az milyen minőségű kiadás ꟷ
Nathan együtt érzően pillantott rám, hiszel jól tudta ő is, hogy legjobb
barátja milyen rossz tulajdonságokkal van megáldva, és azt is, hogy én ezzel
teljesmértékben tisztában vagyok. Sőt, túlságosan is.
{….}
Már rég este volt, de én továbbra
is azt a borzalmas kínálatót néztem a tévében. A többiek egy része vagy elment
valamerre, vagy voltak, akik már el is aludtak. Hallottam, ahogy nyílik a
bejárati ajtó, amin Sam lépdelt be. Amint meglátta, hogy még mindig a kanapén
üldögélek, elkezdett felém közelíteni.
ꟷ Még mindig ezt nézed? ꟷ
Nevetgélve támaszkodott le a kanapétámlájára az alkarjával, aminek köszönhetően
szinte a nyakamba lihegett.
Megborsozott a bőröm az érzéstől,
hiszen alapból is kényesebb a nyakam, ha pedig Sam van a közelében csak még
inkább érzékenyebb. Arrébb is ültem egy picit, amit Sam azonnal észre is vett,
és komolysággal az arcán kérdezett rá, hogy mi a gond. Nem válaszoltam semmit,
egy egyszerű mozdulattal kikapcsoltam a tévét, a távirányítót az előttem
elhelyezkedő asztalra raktam, felkeltem a kényelmes kanapéról, és elindultam a
szobám felé. Ahogy elakartam haladni mellette, ő megragadta az alkarom, ezért
meg kellett torpannom. Magával szembe fordított, és erősen magához ölelt
derekamnál fogva. A kezeim pólóval fedett mellkasához nyomódtak, a homlokunkat
szinte egymáshoz érintette. Kicsit meglöktem a kezeimmel, hogy valamivel
eltávolodjon tőlem, de ő meg sem mozdult, tartotta az előző felállást.
ꟷ Mégis mit csinálsz? ꟷ Próbáltam
minél halkabban és nyugodtabban rákérdezni arra, hogy mégis mi futott le az agyában,
azokban a percekben.
Egy ideig nem szólt semmit, a
tekintetét vezetgette rajtam, az arcomat végig vizslatta, olykor-olykor a
mellkasomra is lepillantott, de főleg az arcomon díszelgő vonásaimat
tanulmányozta. Vártam még néhány másodpercet, viszont mikor úgy döntöttem, hogy
végleg el lökőm magamtól, beszédre nyitotta a száját.
ꟷ Tudom, hogy miért viselkedsz
így velem, de mi lenne, ha megbeszélnénk? ꟷ Ahogy ezt kimondta, már éreztem is
ajkait a nyakamra feszülő bőrön, ahogy gyengéden belecsókolt a hajlatba.
A kellemes érzés végigfutott az
egész testemen, még letagadni is képtelen lettem volna, hogy mennyire tetszik,
amikor ezt csinálja. De ez mellett képtelen voltam elfelejteni azokat a
dolgokat, amiken keresztül mentünk, és itt nem a jó emlékekre voltam
ráfeszülve.
ꟷ Sammy ꟷ Sóhajtottam ki nevét,
miközben próbáltam ismét ellökni magamtól, de még mindig nem mozdult, inkább
csak visszanyomta a homlokát az enyémhez és ajkainkat érintette enyhén össze.
Éppen csak súrolták egymást. Megremegtek a pilláim, ahogy érzékeltem, hogy
mégis milyen pózban figyeljük egymást.
ꟷ Tudod, még mindig nem változtál
semmit ꟷ Törtem meg a csendet, amivel őt is megleptem, hiszen összeráncolt
szemöldökkel követte a soraimat. ꟷ Azt mondod nekem, hogy beszéljük meg, erre
még most is arra pályázol, hogy bevigyél az ágyadba. Egyszer már kértem tőled
azt, hogy adj egy kis időt nekem ehhez az egészhez, de te képtelen voltál
várni, és inkább nem foglalkoztál velem utána ꟷ Végig úgy beszéltem hozzá, hogy
közben az ajkaink egymáshoz simultak néhányszor, de mégis némi szégyent láttam
az arcán, és a szemeit többször lesütötte, hogy inkább ne nézhessen a szemembe.
Kihasználtam, hogy figyelmetlenné
vált, így végre kiszakadtam a karjai közül, és sikerült néhány lépéssel hátrább
kerülnöm.
ꟷ Tudod, hogy különleges vagy
számomra, igaz? ꟷ Szemrebbenés nélkül kérdezett rá arra, aminek a válasza
annyira egyértelmű. Legalábbis nekem az, de neki már talán kevésbé. Úgy
éreztem, hogy erre a kérdésre ő saját maga nem lenne képes egy értelmes választ
adni.
ꟷ Az elején még ezt hittem, de ma
már elgondolkoztató, hogy tényleg így gondolsz-e rám. Nekem fontos voltál,
vagyis még most is az vagy, csak egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ezt az
énedet elviseljem ꟷ Majdnem egy könnycsepp is kiszökött a pilláim közül, de
képes voltam tartani magam, és azzal a kevés erőmmel bevonultam a szobámba,
otthagyva Sammet.
{…}
Ismét hetek teltek el úgy, hogy
még egy szót sem váltottunk egymással, Sammel. Igazából, nem is találkoztunk.
Sokat voltam a szobámban, nem volt kedvem átlépni a küszöböt. Ha esetleg ki is
merészkedtem, akkor vagy Sam volt a szobájában, vagy éppen a házban nem
tartózkodott. Nem tudtam magamon uralkodni, muszáj volt Nathantól megkérdeznem,
hogy mégis mi van a legjobb barátjával, de ő is csak semmit tudóan rázta a
fejét a kérdésemre. Annyit tudott mondani, hogy ezekben a napokban ő sem
váltott túl sok szót Sammel, mivel elég hamar lerázta a kibeszélt illető, ha
beszélgetést akart kezdeményezni. Furcsának tartottam a viselkedését, hiszen
Nathanre mindig volt ideje, bár annyival elrendeztem a dolgot, hogy biztos
azzal a szőke riheronggyal tölti az idejét.
Ahogy a szobámban feküdtem éppen
a laptopomon cseverésztem egyik barátnőmmel, aki nagy hevesen mesélte, hogy
milyen volt az eddigi nyaralása, amit én szívesen hallgattam is. Azonban a nagy
mesélést egy kopogás szakította meg.
ꟷ Gyere! ꟷ Kiáltottam el magam,
de az ajtó nem nyílt, maradt csukva, ahogy én hagytam, miután bejöttem. ꟷ
Figyelj, mindjárt vissza jövök, csak valaki szórakozik az ajtómnál ꟷ Ezzel a
mondattal lezárva a beszélgetést, kikapcsoltam a beszélgetőprogramot, és az
ajtómhoz lépdeltem.
Kinyitottam a falapot, majd
kilestem a folyósóra, de ott bizony egy személy sem álldogált, hanem egyszerűen
egy papírlap hevert a padlón. KONYHA. Ez az egyetlen szó szerepelt a hófehér
felületen, én pedig csak a szemöldökeimet ráncoltam, és magamban fogalmaztam
meg a cifrább kérdéseket. Végül felvettem a lapot, és elindultam az azon
feltüntetett helyiségbe. Beléptem a konyha területébe, ahol szépen előkészített
tányérok helyezkedtek el az asztalon, közöttük egy dobozban pihenő pizza, mind
ezek mellett pedig Sam, egy kisebb mosollyal az arcán. Bizonyára látta rajtam,
hogy azonnal rákérdezek a helyzetre, ezért megelőzött a magyarázattal.
ꟷ Tudom, elég klisé meg egyebek,
de úgy éreztem, hogy ez egy jó megoldás lesz. És nem, nem azért akarom ezt
csinálni, amire te gondolsz! ꟷ Tiltakozott hevesen, pedig meg sem szólaltam, de
én is jól tudtam, hogy mire gondol. Közelebb sétált hozzám, majd folytatta a
mondanivalóját. ꟷ Nagy szemét voltam, és hülye, meg tudom is én még minek
neveztél el, de teljesen igazad volt. Nem hagytam neked időt, mert nekem
szexelhetnékem volt, miközben tudtam, hogy te is szívesen csináltad volna
velem, de én meg kanos baromként nem voltam hajlandó várni rád, pedig bassza
meg, én veled akarom csinálni! ꟷ Megfogta mindkettő kezem, és még továbbra is
beszélni akart. ꟷ És nem csak egyszer vagy kétszer, mindig veled akarom, és
csak veled, miközben meg azt mondom, hogy te az én csajom vagy, és úgy is
akarok veled viselkedni, mint egy igazi barátnővel, akivel nem csak a szex a
jó, hanem az is, mikor csak éppen átöleljük egymást, vagy csak beszélgetünk. A
lényeg a lényeg, mit szólnál ahhoz, ha újra kezdenénk, a legelejéről?
A nem túl romantikus vallomás
után képtelen voltam nem mosolyogni, hiszen amennyire őszinte volt, annyira
vicces, és ha csak nagyon kicsit is, de volt benne romantika, már ahogy Sammy
erre képes. Elgondolkodtam az ajánlatán, majd átkaroltam a nyakát, kicsit
közelebb kerülve hozzá, ahogy ő a derekamnál fogva húzott magához közelebb.
ꟷ Rendben, benne vagyok ꟷ Adtam
meg a válaszom, aminek hatására egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
Lelkesedésében egyre közelebb hajolt hozzám, felkészülve arra, hogy
megcsókoljon, miközben egy tenyere a derekamról a fenekem egyik partjára
csúszott.
ꟷ Azt mondtad, hogy az elejétől ꟷ
Akartam kicsit figyelmeztetni, hogy nem éppen a jó irányba cselekszik.
ꟷ Ja, igen. Az elejéről ꟷ Kínosan
elhúzta a kezét az előbbi helyről, és a fejét vakarta meg egy pontban. ꟷ Akkor
megesszük a pizzát?
Köszönöm, hogy olvastad!
Csókol és ölel:
